A cseresznyemajális története

Az első cseresznyeszüretet, majálist, 1893-ban a Bethlen grófok szervezték, hiszen Décse gróf Bethlen András birtoka volt. Már korábban felfedezték az erdõben (határa nagy részét ugyanis erdõ borítja) az elsõ vadcseresznye, vadalma, körte, szilva gyümölcsét. 1848 után a jobbágyság felszabadulását követõen sokan földhöz jutottak és elkezdõdhetett egy lázas munka. Nagyon sok gyümölcsöst telepítettek, hoztak létre és elkezdték a gyümölcsök nemesítését is. Az elején érõ cseresznyével, mely nagyon hasonlít a vadon élõ fajtára, meghódították a környezõ városok piacait.

Először 1893 julius 9-én ültek majálist. Kiváló nemesítései miatt Máté M. György gazdát kisezüst vitézi oklevéllel tüntették ki, hiszen neki volt Décsében a legszebb gyümölcsöse az Őrmező mögötti határrészen. Az első ünnep is ott bonyolodott le. Ugyancsak jeles évszám 1892, amikor egy fiatal pap, Sófalvi Károly kerül Magyardécsébe és hamarosan megszervezi a magyardécsei Református Földműves Énekkart, a Dalárdát.

1896-ban – a magyar millenium esztendejében – már versenyképes dalárdája volt a településnek, mely magára válalta a cseresznyemajálisok szervezését is. (Ma is meglévő díszes zászlója 1931-ben készült.)

A magyardécsei dalárda csaknem minden évben megrendezte a cseresznyemajálist, melyel komoly hagyományt teremtett. Az eseményekben mindenkinek fontos feladata volt. Zenészeket fogadtak, cseresznyekoszorúkat fűztek, tükröket, lámpákat szereztek az éjszakába nyúló mulatságokra. Voltak önzetlen támogatók, pénztárosok, rendfenntartók és ellenőrök is. Az ünnepségre rendre meghívták a környező városok, falvak lakosait.

Az 1957-ben megrendezett cseresznyemajálist 42 esztendő kényszerû kihagyás követett, majd 1999-ben egy lelkes csoportnak, a magyardécsei “Comunitas Alapítvány” tagjainak köszönhetően újraéledt a a település szép, régi hagyományokra épülő ünnepe.