Dilután vót, a zéskolába ültünk a padokköszt, éggyik erre másik arra kinyúlva, má mentünkvóna haza..
Hétágra sütött a nap, a zablakok nyitva álltak, szállott a krétapór a levegőbe.
Elekni vígan ígettík a gazt a keerbe, ritkán égggyé döglégy zavarta meg a csendet.
Bécsengettek.
Utósó óra vót a zosztályfőnöki..
Szekszuális feevilágositásrú besziltünk, külön a fijukka s külön a léjányokka, hogy össze ne berregjünk óraközbe..
Izgultunk é cseppet a zelejinn, me nemtuttuk mirű lesz szó. Kíváncsiskodó zavart mosolyok, égymásranízísek, kuncogások, s na vajon mi lesssz ffijú kérdísek mindéggyik órcáján..
“-valami kérdés Gyerekek??!.. Na mongyad Jancsika!!
-Tanárnő!! fájdalmas a lövíís??!!
-Milyen “lövíís”??..
-Hhhássszehá atttúfügg!.. 🙂
-…”
