Bővebb történelmi leírás

Ókori település, melyet, az egyik legenda szerint, óriások laktak a róluk elnevezett határrészben (Óriások gödre), ahol régi korbeli pénzeket találtak, vastag, nem korongon készült cserepek között.

Más legenda szerint a falu helyét rengeteg erdõség borította s ide vonult egy Máté és Lukács nevû pásztor s ezek nyomán alakult a mai helység. A faluban még mindig nagyon sokan viselik ezeket a neveket.

A név legújabb etimológiai olvasata Décse = Gyejcsa/Gejza, a honfoglalás korába, Géza fejedelem idejébe visz. Valószínüleg a fejedelem közvetlen birtoka és/vagy a gyepürendszer része volt. A (legalább) honfoglalásig visszanyúló eredetre utal a névetimológián kívül a helységnévpár elmélet is: Magyarkoppánd/Maroskoppánd, Magyarkeszü/Mezõkeszü esetén ez már bizonyított. Magyardécsének is létezik a “párja”, az Enyed melletti Marosdécse. Tehát Décse, mint település már a Géza fejedelemsége elõtt, mint gyepü vagy határvédő település létezett.

Először 1269-ben említik Dycha néven, majd 1305-ben Dethsche, 1447-ben Decheu, 1643-ban Deczieh, 1658-ban Decze és 1750-ben Magyar-Décse néven.

Magyardécse első írott dokumentuma 1269 -bõl származik; királyi adománylevél ez, amely Dycha település határneveit sorolja fel.
Décse, Szolnokvárához tartozó föld volt és birtokosai várjobbágyok voltak. Ezek a várföldeket, a folytonos apáról fiúra való átöröklés folytán, sajátjuknak tekintették, a vár földjeit adták-vettek anélkül, hogy valaki a jogcímért kérdőre vonta volna őket.
A birtokosai 1269 táján eladták Décsét összesen 30 márka ezüstért a szomszéd birtokosnak Apa ispánnak, a mai gróf Bethlen család ősének. A Bethleneknek  1305-ik. osztálylevele szerint pedig Décse ezen Apa fiának Gergelynek, a későbbi Apaffyak ősének jutott. Ettõl az évtõl kezdve kisebb-nagyobb megszakítással az Apaffy család leszármazottai rendelkeztek e terület felett.

Mióta írott adataink vannak róla, azóta egyike a legrégibb tiszta magyarlakta településeinknek. A XIV. században római katolikus egyházközség, 1622 -ben már evangélikus református egyházközségként tartják nyilván. 1643-beli hivatalos feljegyzés szerint fatemploma egy haranggal, iskolaháza a templom közelében, papilakja van. Az egyházközség adatai szerint viszont 1760 és 1790 között két templom “elsüllyed”, összedől. Ezek a templomok a (jelenleg is egyházi birtok) régi iskola (1970 körül elbontották illetve átépítették) mellett vagy helyén állottak.

1678 körül új telepesekkel szaporodik. Írott adat nem bizonyítja ugyan, de jellemző nyelvjárása arra enged következtetni, hogy részben székelyföldről kerültek ide. Ezt a betelepedést megelõzöen a falu lakossága számottevõen csökkent, mert 1661 július 20-tól szeptember 3-áig a Kemény János fejedelmet üldözõ Ali basa itt vonatta fel tábori sátrát, mialatt török-tatár csordáit Dés és Bethlen közt helyezte el.

1759 után a katonai szabályzat szerint itt zászlótartói, 1781 után pedig lovas katonatiszti szállás volt.

A tornyos temploma 1795-ben épült kőből, s ez év advent első vasárnapján tartottak benne először istentiszteletet. 1831 ben van két harangja, egyik 1738., a másik 1789. évből. Orgonája 1846-ban Harkányi pap buzgóságának eredménye.

Az 1848-as év Szentháromság vasárnapjáig húzták a jobbágyigát. Ezen év szeptemberében a magyar kormány számára való katonaadást megtagadván, ezt írták a megyéhez: „Fijainkat ugyan megengedtük, hogy összeírják, de nem agygyuk ki senkinek, nehezen vesszük ezt a dolgot, bennünk ne bízzék senki, mert fijainkat alá nem adjuk valamig éppeg a felséges császártól a rendelést nem láttyuk, mikor ezt láttyuk, akkor magunkat ezen rendeléstől el nem vonjuk, csakhogy német tisztet a Császár Ő felsége zászlójával és pecsétyével látjuk. Aláírva az Magyar Décsei közlakosok”. Később a szabadságharc alatt, mint vadászok vettek részt s fõleg gr. Bethlen Ferencz zászlóaljában szolgáltak.

Iskolája kezdet óta egyike volt a legrendezettebbeknek, az alsóbb osztályokat a tanitó, a felsobbeket a falu papja is tanítja. 1899 év őszén a beszüntetett felekezeti helyett megnyílt állami iskolája két (egy fi és egy nő) tanitóval.

A két világháború itt is nyomokat hagyott az emberek lelkében. Az elesett hõsök emlékét a templomban levõ márványtábla és a templomkertben levő műemlék őrzi.

Az amerikai kivándorlások kora és a szibériai fogságok emléke történelmi tényekben és az öregek tanubizonyságaiban él. Az ’56 -ot követő megtorlások és bujkálások évei mai napig is csendben őrzött, titkos lepellel borított évek, az átélők csendben őrzik titkaikat vagy sírba vitték magukkal.