Fameccískó, dílelískó.
Ha a zember sokat fütyörészik, csattogtattya meccollóját, éggy udő után nemcsak a zolló szikrázik, hanem a szeme is, a zééhsígtű, ezii nem szabad tovább vitézkedni..

“- Na üjjünk le dílelni, fajjunk valamit.. csinájjatok hejjet! Hova tericcsek: a kapótára, a platóra vaj é ládafedélre??
– Mindéggy ember, akárhova, csak kapjuk bé égykettőre s halaggyunk..”

Úgy kell enni, hogy a bicsok örökké a zember kezibe legyen, s amikó a zújjáva hajittya bé a szalonnadarabot, a bicsok hegye két centire kee megájjon a szemitű.
A bicsok nemcsak a zevíshez jó, hanem jól lehet vélle magyarázni, ha a zembernek teli a szája, jól segít a magánhangzókná!

Böndő monológok dílelís után:

“- Mit megöttünk áldottúristen!
– Hasadok kki ffijjju!
– Annyit öttem mind é meddü!
– Bójgat a zepim!
– Megvagyok feszűlve!
– Teli vagyok mind a dílibusz!
– Megszíttam magamot, mind é kollancs!
– Leblokált az alfelem!
– Bükkencsetek átó a másikfelemre!
– A nyakamba van a zegíssz!
– Elöntött a sav!
– Kössetek a dzsipppután, mozdiccson meg!
– Tőccs é valamit, bőrtyögtessen meg!
– Döfjetek vaj kettőt a hátamon!
– …”

Éjenkó, eekee bükkenni é félórát szusszanni s a szarkát bé kee álitani cseregni!

A kereszbetött gumicsizmák, alusznak. Legyenáldott jóatyának szenneve!!