–

Mikó Én még Fijú vóótam! (Legény)
..amikó még..öttünk, ittunk, lűttünk, s nem számitott a píínz!
(Ferike emlékeiből)

Azok vótak a jó űdők, amikó még a Laminórba dógoztam Pistáva, Mátébú, Ödive Kúdubú..mük vótunk a níígyes szekcijóba, én marós, Pista esztergályos..is vót még é jóbarátunk Misi, Bődrű lakatos, aki festíkes övegbe hórta bé a zitalt a gyárba, osztán écce ekapta Giku, a szekcijófőnök, is kitötte..osztán ángázsálták az ávikolához, mind nyékálifikát, etette a tyukokot.

Na, de osztán a fő az vót hogy dógóztunk, három vátásba..bírtuk is, valóság!..vosárnaponkint biciklive mentünk bé, me nem vót buszjárat..s még télen is a nagy hidegekbe, Ffijú!!
De nem is érdekelt Münköt!..sze mentünk mind a bolondok..összeverőttünk..csak a zasszonyok érdekeltek s muzsikálások!! Vöttünk hangszereket, boxákot..osztán kísőbb é kástánmagnót..csúröltük a szallagokot..zenéltünk..ajajjajjj!
Sokat jártünk mük is, zenéltünk bálokba, lakadalmakba..amerre lehetett..nem számitott csak asszonyokot lássunk s múlassunk!
Én hermunikáltam, Pista szakszafonos vót, Misi ű dobos, is vót é prímásunk Margitárú, égy öreg, neki má csak a szeme álott oda..akkó vótak üdők ember, zenék s mindenféle, nem mind most..szííp keringők, tangók, csárdások, égy é kázácsokk..járták..osztán mikó öttek éggyé szíp hallgatót..könnyeztettük a níípet..jöttek a plékancsóva, bévertünk éggyé pohárra, osztán mégvííkonyabban fóttuk..ahogy kírte a níp, kísőbben jöttek a szíp könnyüzenék..a Homkóra, Májusi orgonák.. szerettík, múúlattak, kigombolt ingee, kezek a égnek, forgatták az asszonykot..
Sok asszonnya szemeztünk az éjen múlaccságokba,amikó lehetett táncoltattük űköt, csíptük a dérékukot..a legtöbbet Málomba, Váraján..azok álottak!..
Sokat béboritottunk hátul az imészébe Pista barátomma, ez a vlóság, így vót..avva jártunk zenélni, múlatni!..

Osztán katonaság után megnősültem, fix ahogy leszereltem!

Emlíkszek, vót nekem égy szeretőm Dézsenn, Ángélika, a resztaurántba dógozott, szííp dajerelthaju, lilaköppenyes..é cseppet darabos vót, de az az őszinte valóság, én azokot szerettem..vót mit fogni rajtok! Má megvótam nősűlve, de na jártam amerre lehetett…
Amikó arrajártam is bélíptem, má messzirű vigyorgot, megvillant ódalt a vasfoga, nem is zavart, mire odaírtem a deci bitter, a kávé is a két szál szivór má a zasztalon vót. Mindig kivótam szógálva! Mindig mikó mentem, fetöttem a kongélátorra é pungát, rahátta..aszt szerette..csak azt ötte!..
Evöttem a zitalokot, leültem a sarokba, vártam vígezzen a munkáva hogy zárjon..
Az emberek jöttek mentek, jött a vátás a kombináttú..égy kettőre megtőtt a bufett. Én ültem vártam, megittam még pár decit, kereszbetött lábakka figyeltem a nípet s Ángélikát..Ű is ingem!

Ángélika tovább dógozott..tötte a szalvétákot a övegek alá, díszitette a pócot, eemosta a csuprokot a poharakot, szípen erakosgatta a lyukass plétepsibe hogy a víz lecsepegjen..az inoxaszatalt is letörölte a rongya..láttam hogy má lassan vígez.
Még két ríszeg villonyszerelő gyököntött a másik asztalná, ésmertem űköt látásbú, mikó még az Izsétéléné dógoztam, azóta.
Amikó az első péfélészéket a helyire nyomta, hogy a fődet femossa, bélípett Nélu a férje, akkó jött haza Krajovárú..hosszú útan vót, meg se álitotta a Szávijent, úgyhatta zúgjon.
Köszöntem. Montam neki igyunkmeg valamit..hamarébb nem akart me séjetett de osztán Ángélika kacsintott éggyet neki, helybe bévert 2 bittert.
Aszmongya nekem ” – Háj szö bém!” “- Na háj” montam neki. Akkó mácsak hárman marattunk, kíső estefelé járt.
Megivutt üvis vagy nyóc decit észem..belé is alutt, fáratt vót..én birtam mind a golyóóó!
Mikó kámpec vót neki, elalutt, intettem Ángélikának óccsa e a villonyt! Elótotta, a rácsot béhúzta belőlnet..osztán békergettem a raktárba!..osztánnefijj!..össze is törtünk é pár szódavizes öveget..de szerence hogy nem csíptek oda!
Így vót akkó..mind éjen nagy vágábontok vótunk..tekargők..ez a zigasság…
Pfájj ember akkó vót minden..ne min most!..most csak mind a sok nyékáz evve a modern világga..akkó nem kellet úgy senkinek se a píínz..nem errű szólott a dolog..most mindenkinek ke minden de mégsincs…csak a nagy hajtás!
Osztán jöttek a gyermekek is, fe kellett nevelni..Űk, má nem írtík ezt az üdőt, csak a vátozást..